Utazások 2017: Franciaország és Olaszország 1.

Franciaország, Olaszország

2017. augusztus 3-17.

Előkészítés, szervezés

Ezúttal még a szokottnál is korábban, már az előző év novemberében elkezdtem szervezni az utat. Az ötlet Timitől származott, aki szerette volna megnézni Jim Morison sírját a Pere Lachais temetőben, Párizsban. Így kezdődött az egész, elkezdtem nézegetni a repülőjegyeket Párizsba. Találtam is nagyon olcsón, kettőnknek oda-vissza, bőröndökkel együtt is 28 ezerből kitelt. De csak úgy, hogy nem Párizsból jövünk haza, hanem Bergamóból. Közben ugyanis azt találtuk ki, ha már ott vagyunk, járjuk végig Franciaországot, legalábbis egy részét. Régi vágyam volt a Loire völgye, Provance-ba is mindig szerettem volna elmenni, onnan pedig már csak egy ugrás a Riviéra. Így aztán, ahogy megvolt a repülőjegy, elkezdtem tervezni az útitervet. Nem sorban foglaltam a szállásokat, hanem először az elejét (Párizs, Orleans), aztán a végét (Torino, Genova), aztán a közepén összeért. Volt ahol könnyen találtam szállást, volt ahol napokig gondolkoztam. Párizs volt a legolcsóbb, a két éjszaka kettőnknek 21.000 volt, a legdrágább pedig a jacht Genovában, de ez annyira különleges volt, hogy megérte áldozni rá.

Általában havonta két szállást foglaltam le, így a költségek is eloszlottak, nem egyszerre kellett kifizetni mindent. Januártól áprilisig tartott, mire minden szállás megvolt. Májusban lefoglaltam a két transzferbuszt a reptér és a szállások között, aztán júniusban jött a következő fázis: hogy jutunk el egyik helyről a másikra. Nem volt könnyű eldönteni, mikor induljunk, mert ehhez meg kellett becsülni, kb. mennyi idő kell az egyes városokra, illetve onnan hová akarunk kirándulni. Csak azokat az utakat foglaltam le előre, amikor egyik szállásról a másikra mentünk, a kirándulásokat nyitva hagytam, nem akartam túlszervezni, legyen egy kis mozgásterünk. Viszont előre megrendelve sokkal olcsóbbak a vonat és buszjegyek is. Volt olyan, hogy 5 eurós jegyet foglaltam le pl. Marseille és Nizza között!

Mikor minden készen volt, jöhetett a kulturális felkészülés. Elhatároztam, hogy nem cipelek el minden útikönyvet, inkább lefényképeztem az oldalakat, és majd a telefonon elolvassuk. (Ez teljesen jól bevált!) Két vékony kötetet azért elvittem, az egyik Provance-ról, a másik a Cote d’ Azur-ről szól. Az indulás előtt még kivettem a könyvtárból is egy Franciaország útikönyvet, ennek az oldalait is lefényképeztem.

Minden repülőjegyet, busz- és vonatjegyet, szállás-visszaigazolást kinyomtattam, egy dossziéban sorba raktam időrendben, aszerint, hogy mikor lesz rá szükség. A biztonság kedvéért kinyomtattam a hitelkártya számlakivonatot, hogy igazolni tudjam, tényleg kifizettem a szállásokat. És természetesen lefénymásoltam az igazolványainkat, ennek nagy hasznát vettük két éve, amikor Rómában ellopták az iratainkat.

Aug. 3. csütörtök

Délelőtt még beszaladtam a bankba egy igazolásért (az egyik szálláshoz kellett), becsomagoltunk és a 12.52-es vonattal elindultunk Debrecenbe. Óriási hőség volt, 36 fok, a ceglédi állomáson kiderült, hogy műszaki hiba miatt Szolnokig busszal kell mennünk. Kb. másfél órát vártunk a hőségben a buszra, (közben a MÁV vizet osztott), átmentünk Szolnokra, így csak este 7-re értünk Debrecenbe. Ilus néniékhez így már nem mentünk be, a 10-es busszal egyenesen Évihez mentünk. Ilus néni elküldte a vacsorát, jóízűen megettük, lezuhanyoztunk, aztán éjfélig beszélgettünk. elég rosszul aludtunk, meleg volt, nem is voltunk álmosak, csak félórákra hunytuk le a szemünket.

Aug. 4. péntek

Reggel 5-kor keltünk, 5.45-re jött a taxi. Kb. 20 perc alatt kiértünk a reptérre. 7.25-kor szálltunk fel, elég kicsi a debreceni reptér, reggel ez volt az egyetlen járat, elég családias volt a hangulat. A pilóta elmondta, hogy 11.000 méter magasan repülünk, kint -50 fok van, 750 km/h a sebességünk, 100 km/h szembeszél van, az útvonalunk: Prága, Nürnberg, Luxemburg. 10 órakor már le is szálltunk, a reptéren átöltöztünk, mert kint csak 22 fok volt, elég furcsa az otthoni kánikula után. Busszal bementünk Párizsba, délre értünk a Ponte Maillot-hoz. Ott vettünk egy 10-es tömbjegyet, metróval elmentünk a szállásunkra, Saint Denis-be. Nagyon közel van a metróhoz, elegáns szálloda. Kb. 1 órát vártunk, mire készen lett a szobánk (kicsit korán érkeztünk), aztán lepakoltunk és elindultunk felfedezni a környéket. Ez egy ipari negyed, sok gyárral, lakótelepekkel, viszont egészen közel volt a Stade de France, valamint a Saint Denis katedrális. Be is mentünk, gyönyörűek az üvegablakai. A francia uralkodók nagy részének ez a temetkezési helye, Medici Katalin is itt nyugszik. Ezután metróval a Pere Lachaise temetőhöz mentünk, megkerestük Jim Morison sírját. A temető a város közepén fekszik, lakóépületekkel körülvéve, a kőfalon belül viszont sok a zöld, fák, bokrok, csend. A sírnál egy magyar fiúval találkoztunk, ő nem volt oda Morisonért, inkább költők, tudósok sírját akarta látni. Timi szomorú volt, mert a sír körbe volt kerítve, így nem mehetett közelebb a bálványához. Még megkerestük Abelard és Héloise sírját, érdekes szerelmi történet egy pap és egy lány szerelméről a középkorból. Ezután megint metróra ültünk, bementünk a városközpontba, a Szajna partján szálltunk ki, bementünk az Ill de la Cité-re, elmentünk a Notre Dame előtt az Ill de Saint Louis hídján egy lány énekelt, leültünk a járdaszegélyre és hallgattuk. Aztán Timi még maradt, én pedig sétáltam egyet a kisebbik szigeten. Itt játszódik az egyik kedvenc könyvem (Nicolas Barreau: A nő mosolya), ezért is meg akartam nézni. Ezután átmentünk a bal partra, sétáltunk a Latin negyedben, vettünk bagettet, salátát, és a Pantheon mellett egy asztalnál megettük. Sajnos a Pantheon nem volt már nyitva, pedig szívesen megnéztük volna. Egy japán turistacsoport érkezett, ők is megnézték kívülről az épületet, fényképeztek, aztán visszaszálltak a buszra. Megkerestük a Sorbonne épületét, alig találtuk meg a kiírást a homlokzaton. Szemben vele Montaigne szobra, fényesre kopva a lába, biztosan valami babona kapcsolódik hozzá, Timi is megsimogatta. Ezután az alkonyatban sétáltunk a Saint Michel-en és a Saint Germain negyedben. Ezután a Pont Neuf-ön lementünk a sziget legvégébe, letelepedtünk a partra, lógattuk a lábunkat, néztük a kivilágított Párizst, a turistákkal teli hajókat, a kivilágított Eiffel-tornyot. Este 10-kor hazametróztunk, kb. 11-kor már a szállodában voltunk.

Aug. 5. szombat

Hát, ez a nap nem kezdődött túl jól! Reggel 7-kor keltünk, Timi nem érezte jól magát, elrontotta a gyomrát. Így kicsit átírtuk a tervet, Timi otthon pihent a szállodában, én pedig elindultam Chartres-ba. 10.09-kor indult a vonat a Montparnasse pályaudvarról, 11.20-ra oda is értem. Szerencsére nagyon közel volt a katedrális, gyalog kb. 5 perc alatt odaértem az állomásról. Gyönyörűek voltak az üvegablakok (ezt a színt hívják chartres-i kéknek), a fénykép nem adja vissza színeket. A padlón van egy labirintus felfestve, állítólag ezt járják végig a zarándokok térden. Itt őrzik Mária köpenyét is, emiatt lett híres zarándokhely. Maga a város is szép, még favázas házakat is láttam, régi várfalak egy kis folyó partján, lejtős utcák, nagyon romantikus volt. Rohantam, hogy elérjem a 12.52-es vonatot, ezzel (metrózás után) fél háromra otthon voltam a szállodában. Ettem, megmértem Timi lázát (36,0), aztán fél 4-kor újra elindultam. 16.19-kor indult a vonat Fonteinebleau-ba, ötkor megérkeztem Fonteinebleau-Avon állomásra, néhány perc múlva indult a busz a kastélyhoz. Szerencsére erre is érvényes volt a napijegyem (Mobilis 1-5 zóna). Végigmentünk a főutcán, szép villák, üzletek, éttermek között. A kastélyhoz Diana kertjén keresztül értem, a főépület egyik felét éppen renoválták. Nagyon impozáns a homlokzata, megnéztem a híres lépcsősort, amin állva Napóleon bejelentette a lemondását. Végigsétáltam a kertek és épületek hosszú során, két tavat és erdőket is láttam. Sokan sétáltak a napsütésben, kellemes meleg volt, sokat fényképeztem. Visszafelé megint busszal mentem az állomásig, amíg vártam a vonatra, megkérdeztem, hogyan lehetne eljutni Provins-ba (ez is a világörökség része, és belefért volna a napijegyembe), de sajnos túl későn értem volna haza. Hétkor indult vissza a vonat, 19.40-kor már a Gare de Lyon-on voltunk, hazametróztam, fél 9-kor már haza is értem. Timi alig evett egész nap, elég gyenge, holnapra reméljük jobban lesz. Korán lefeküdtünk aludni.

Aug. 6. vasárnap

Reggel 6-kor keltünk (még sötétben), összepakoltunk, kijelentkeztünk a szállodából. A metró pontosan érkezett (előző nap megkérdeztem, mikor jön, féltem, hogy vasárnap ritkábban jár), az átszállásnál megúsztuk a lépcsőzést, volt lift. A Gare de Lyon-on is, feljöttünk a felszínre, átgyalogoltunk a Szajnán a Gare de Austerlitz-re. 7.38-kor indult a vonat, szinte teljesen üresen. Csak Orleans-ban állt meg, de mi tovább mentünk, 9.01-kor értünk Blois-ba. Sajnos az állomáson megszüntették a csomagmegőrzést (biztonsági okokból), így a bőröndökkel együtt szálltunk fel a buszra. Gyönyörű volt az út, sokáig a Loire mentén mentünk, az út és a folyó között végig kerékpárút, egyszer ezt is kipróbáljuk! A buszsofőr hölgy nagyon kedves volt, megkértük, hogy hadd hagyjuk a bőröndöket a buszban, amíg megnézzük a kastélyt, hiszen úgyis ezzel a busszal megyünk majd vissza. Bementünk a kastélyba, Timi ingyen, én pedig kaptam 2 euro kedvezményt, mert busszal érkeztünk. Chambord még szebb élőben, mint a képeken, gyönyörűek a kis tornyok a tetején, olyan, mint egy egész város. Végignéztük a termeket, a kettős lépcsőt, amin úgy lehet felmenni, hogy közben nem találkozunk (állítólag Da Vinci tervezte), felmentünk a tetőteraszra, ami végigfut az egész épületen, állítólag innen nézték a vadászatról visszaérkező főurakat. Csodálatos volt a kilátás, az egész területet fal veszi körül, így állítólag egyedülálló az állatvilága. Kint bevásároltunk (könyvek, képeslap, hűtőmágnes, bagett), aztán kiültünk a fűre, ettünk egy pár falatot, közben lábunk előtt a mesekastély! Nagyon kellemes volt. 14.05-kor indult a busz visszafelé, kiderült, hogy a jegy oda-vissza érvényes volt. Másik útvonalon mentünk vissza, még útbaejtettünk néhány kastélyt, ezt megjegyezzük egy későbbi útra! 3 után értünk vissza a blois-i állomásra, Timi letelepedett a bőröndökkel, én pedig mentem egy kört a városban. Néhány percre volt a kastély, lefényképeztem a híres (félig nyitott) lépcsőt, sajnos egy részét zászlókkal eltakarták, gondolom, mert mindenki ezt akarja lefényképezni, így viszont csak jeggyel lehet megnézni. Voltam egy szép templomban, lesétáltam a Loire partjára. 17.37-kor indult a vonat vissza Orleans-ba (azaz Les Aubrais állomásra). Kb. fél óra volt az út vonattal, viszont utána kb. 45 percet gyalogoltunk a szállodáig. Nem esett jól, ráadásul az új bőrönd egyik kereke megadta magát, a többi még bírja, de aggasztó a helyzet, főleg, ha arra gondolunk, hány átszállás vár még ránk. A szállodában már nem volt recepció, egy borítékban volt a kulcsunk. A szoba hasonló a párizsihoz (ugyanaz a cég), de egy kicsit nagyobb. Lepakoltunk, Timi lepihent, én pedig este nyolckor elindultam a városba. Megnéztem Jean d’Arc szobrát, a katedrálist (gyönyörű színe volt az alkonyi fényben), aztán lesétáltam a Loire partjára. Nagy élet volt még este 9-kor is, sokan sétáltak a parton, vacsoráztak a hajókon. Siettem vissza és még sötétedés előtt hazaértem (a szállodánk a külvárosban van, nem akartam sötétben csámborogni). Timi hajat mosott, lezuhanyoztunk, aztán alvás.

Aug. 7. hétfő

Reggel 7.30-kor keltünk, szerencsére közel volt a Liberation állomás, onnan indult 9-kor a buszunk Toursba. Ezt is egy hölgy vezette, kicsit idegesnek tűnt, féltünk, hogy ez az első útja. Elhúztuk a bőröndöt a szállásra, otthagytuk őket a recepción, aztán megnéztük a várost. Szép a katedrális, régi és modern színes üvegablakok díszítik. Kisétáltunk a Loire partjára. Itt nem olyan élő a part, mint Orleans-ban, magas gát választja el a várostól. Visszamentük a szállásra, kettőkor már készen volt a szobánk, lepakoltunk, ettünk (Timi csak szőlőt, és pedig tabuleh-t, aztán elindultam az állomásra (Timi inkább maradt). Sajnos a kinézett busz Chenanceau-ba nem 14.40-kor, hanem 14.10-kor indult, és aznap már nem is indult több, így inkább vettem egy vonatjegyet Amboise-ba. 15.17-kor indult az IC (Párizsba), fél 4 után már meg is érkeztem. Besétáltam a városba, egy szigeten átvezető hídon át, gyönyörű volt innen a kilátás a várra. Elsétáltam a Da Vinci váráig (Clos-Lucé) is, közben régi favázas házakat, sőt a sziklafalba vájt házakat is láttam. Az egyik garázsban pedig egy repülőgép parkolt! Egyik kastélyba sem mentem be, nem sok időm volt, inkább sétáltam az utcákon. A 17.38-as vonattal mentem Chenanceau-ba, majdnem Tours-ig kellett visszamennem, ott kellett átszállni. 18.23-kor értem Chenanceau-ba, gyönyörű fasoron keresztül vezetett az út a kastélyhoz. Közben Timi hívott, elment bevásárolni Tours-ban, megkérdezte, megvehet-e egy szoknyát és egy fürdőruhát. Körbejártam a kastélyt, a kerteket, gyönyörű volt onnan is a kastély. És tényleg tükröződött a Cher folyóban! Már visszafelé jöttem, amikor egy zápor frissítette fel a levegőt (Amboise-ban még 32 fok volt!). A 20.27-es vonattal mentem vissza Tours-ba, alig tudtam jegyet venni, mert az automata sem kártyát, sem papírpénzt nem fogadott el, apróm meg nem volt. Szerencsére helyi fiatalok fel tudták váltani. Este 9-re értem Tours-ba, Timi engedett be a szállodába, mert csak 7-ig volt recepció, viszont csak egy kártyánk volt. Kölcsönösen elmeséltük egymásnak, hogyan telt a délután, aztán hajat mostam és próbáltam pihentetni bedagadt bokámat. (Érdekes, csak a bal van megdagadva, lehet, hogy azzal többet jártam??)

Aug. 8. kedd

Reggel 7.15-kor keltünk, becsomagoltunk, átsétáltunk az állomásra (2 perc), 8.19-kor indult a vonatunk. Kerestük a helyünket (helyjegyünk volt), de egy helyi vonatot küldtek, amin nem voltak számozott ülések, a kalauz azt mondta, oda ülünk, ahová akarunk. Panoráma ablakunk volt, szép volt a táj, kb. óránként álltunk meg, pl. Bourges-ban, Nevers-ben. Fél 2-kor értünk Lyon-ba, közel volt a szállodánk az állomáshoz, bár kerültünk egyet, mert egy másik IBIS hotelbe mentünk. Leraktuk a csomagokat, közben elkezdett szakadni az eső, ezért melegebben öltöztünk. Elsétáltunk az állomásra, megkerestük, honnan indul a holnap a buszunk Avignonba, ettünk 1-1 szendvicset, aztán vásároltunk a Primark-ban. Olvastam, hogy Lyonban ingyen lehet biciklit bérelni, hát életünkben először kipróbáltuk. Nem volt egyszerű, de működött! 3-szor vettünk ki bicikliket, és mivel 30 percen belül visszavittük, nem kellett fizetni érte. Átmentünk a Rhone és a Saone hídjain, megkerestük a katedrálist. Beültünk egy étterembe, két menűt kértünk, nagyon különleges ételeket ettünk (végre Timi is tudott enni), citromos ananászt, rozmaringos csirkét, steak-et jól átsütve, sajtot, csokis sütit. Nagyon jól laktunk, kicsit sétáltunk, át a két a folyón, aztán a Rhone partján megint bringára pattantunk és hazagurultunk (este 10-kor már alig volt forgalom). Otthon Timi felpróbálta az új ruháit, lezuhanyoztunk (a zuhanyfülke gyakorlatilag az ágy mellett volt), aztán alvás.

Aug. 9. szerda

Reggel fél 8-kor már kidobott az ágy, kialudtam magam, úgy tűnik, használt a krém, amit előző nap vettünk egy patikában a sebeimre, a lábam is kevésbé dagadt. Kinyitottam az ablakot, néztem a vonatokat. Összecsomagoltunk, villamossal átmentünk a Perrache-állomásra, megkerestük az Isilines buszát, még gyorsan vettem egy képeslapot Lyonról és 10.00-kor elindultunk Avignonba. Végig az autópályán mentünk, de sokszor közvetlenül a Rhone mellett haladt a busz. 13.20-kor értünk Avignonba, megkerestük a szállást, nagyon jó helyen van, a főutcán, a pápai palota és a pályaudvar között félúton. Lepakoltunk, a szállás egy régi épületben van, de van lift, a szobánk kicsit régies, de van egy gyönyörű kovácsoltvas korláttal ellátott franciaerkély a szobánkban. Pont a szállodával szemben volt a turista információ, kaptunk térképet, menetrendet. A vasútállomáson ettünk egy-egy óriási szerndvicset üdítővel, aztán 15.20-kor elindultunk a TGV-vel Arles-ba. Alig bírtunk felszállni, mert egy japán turistacsoport pont akkor szállt le, ezer bőrönddel. Kb. fél óra alatt Arles-ba értünk, kisétáltunk a folyópartra, láttunk egy félig kész (vagy lerombolt) hidat, csak a pillérei álltak a vízben. Besétáltunk a városba, középen állt az aréna, óriási hőség volt, így Verona és Róma jutott eszünkbe. Elsétáltunk a Fórumhoz, ott áll az a kávézó, amit Van Gogh is megfestett, de nem igazán sikerült pont olyanná alakítani a környezetet, mint a képen. Timi kapott egy vászontáskát Van Gogh egy másik festményével. A 18.00-as vonattal indultunk vissza, Timi leszállt Avignonban, (sétált, aztán visszament a szállodába), én pedig továbbutaztam Orange-ba. Elég messze volt a központ, megkerestem a római színházat, a diadalívet, a városházát. Rohantam vissza, hogy elérjem a 20.05-ös vonatot. Fél kilencre értem Avignonba, felmentem Timiért a szállodába, lesétáltunk a Pont d’ Avingonhoz, még éppen le tudtuk fényképezni a lemenő nap fényében. Visszasétáltunk a monumentális pápai palota falai mentén, aztán bevásároltunk, otthon megvacsoráztunk (nyitott ablaknál, lábunk az erkélyen, alattunk a nyüzsgő utca), felhívtam Papát és éjfélkor alvás.

Aug. 10. csütörtök

Reggel 7.30-kor keltünk, becsomagoltunk, otthagytuk a bőröndöket a szállodában. Sétáltunk Avignonban, egy olyan utcán, ahol egy csatorna futott párhuzamosan az úttal, és sok vízikerék forgott (vagy állt). Az egyik könyvkereskedésben vettünk egy francia nyelvű könyvet (hátha később meg akarunk tanulni ezen a nyelven is). Visszamentünk a buszállomásra, 11.40-kor indult a busz a Pont du Gard-hoz. Sajnos, késett a busz 20 percet, elgyalogoltunk a látogatóközpontig, ott kiderült, hogy onnan még kb. 10 perc a híd, nekünk pedig a 13.17-es busszal indulnunk kellett vissza Avignonba, így végül is nem néztük meg a hidat. (Majd legközelebb!) Visszabuszoztunk, egy szép parkban megebédeltünk, aztán elhoztuk a bőröndöket a szállodából. Az állomáson megkérdeztük, mehetünk-e hamarabb Marseille-be (a jegyünk 16.50-re szólt). Kiderült, hogy a 15.27-es TGV-t törölték, a 15.57-essel mehetnénk, de mi találtunk egy TER-t 15.17-kor, ennek ugyan hosszabb a menetideje, de legalább nem kellett átszállni. 5 óra előtt értünk Marseille-be, egy hegyoldalról ereszkedett a vonat a városba, gyönyörű volt fentről a tenger és az öbölben a város. A pályaudvar is egy hegy tetején volt, egy óriási lépcső vezetett le a városba, lecipeltük a bőröndöket. Gyorsan megtaláltuk a szállodát, (ez is régi épület, de nem olyan jó a kilátás, mint Avignonban) kipakoltunk, fürdőruhát vettünk, és indultunk a kikötőbe. Végigsétáltunk a régi kikötő mentén, mindenütt éttermek, rengeteg turista, egészen a strandig, ami kb. 2 km-re volt. Óriási hullámok csapkodtak, fújt a szél, de mi azért belementünk a vízbe. Igazán úszni sem lehetett, csak álltuk a hullámok rohamát, és visítottunk! Megszáradtunk, átöltöztünk, aztán éttermet kerestünk. Pont a kikötő sarkában találtunk egyet, ahol lehetett bouillabaisse-t enni, Timinek pedig menüt rendeltünk. A halleves nagyon finom volt, háromféle hal volt benne, de a kagylót nem mertem megenni. Este fél 11-kor indultunk haza, hajmosás, zuhany, naplóírás, fél 1-kor lefekvés.

Aug. 11. péntek

7.30-kor keltünk, becsomagoltunk, levittük a bőröndöket, (nem volt lift, még jó, hogy első emeleten lakunk). Lesétáltunk a tengerhez, útközben kirakodóvásár, (Évinek vettünk szappant), a kikötőben pedig halpiac. Most a régi kikötő jobb oldalán sétáltunk végig, megkerültük az erődöt, óriási szél volt, csináltunk néhány képet. Megnéztük a katedrálist (a régi megsérült, amikor az újat építették), a la Vielle Charité-t (csak kívülről), sétáltunk az óvárosban, kebapot ebédeltünk, aztán vettük jégkrémet, egy parkban megettük. Visszamentünk az állomásra (ezúttal mozgólépcsőn), 15 órakor indult a buszunk, bár autópályán mentünk, de végig láttuk a tengert. 6-kor értünk Nizzába, a busz a reptér mellett tett ki bennünket, azt sem tudtuk, hol vagyunk, nagyon mérges voltam. Nagy nehezen találtunk egy buszmegállót, ahonnan a 23-as busszal bementünk az állomás közelébe, onnan gyalog kb. 10 perc volt a szállodánk. Közben elhagytunk még egy kereket a bőröndről, reméljük, azért kitart hazáig. A szálloda nagyon közel van a vasútállomáshoz, (sajnos a sínekre is néz), modern, négycsillagos. Lepakoltunk, átöltöztünk és elindultunk a partra. A főtéren tánccsoportot láttunk, persze végignéztük, így már teljesen sötétben értünk le a tengerhez. Végigsétáltunk az angolok sétányán, egészen a Negresco hotelig, láttunk egy emléktáblát a tavalyi merényletről. Sokan zenéltek, ékszereket árultak, rengetegen sétáltak, nagy élet volt a sétányon! Este 11-re értünk vissza a szállodába, lefeküdtünk aludni.

Aug. 12. szombat

Reggel 6.45-kor keltünk, felöltöztünk, lementünk reggelizni. Mindent megkóstoltunk, nagyon bőséges volt a választék. Fél kilencre az állomáson voltunk, megvettük a jegyet és kilenckor elindultunk Monacoba. A vonat végig a tenger mellett ment, csodaszép volt a part, a sziklák, a tenger hol zöld, hol kék. Kb. 25 perc múlva szálltunk ki Monacoban, lementünk a tengerpartra, onnan a Casino-hoz Monte Carlo-ba. Ezután vízitaxival átmentünk a kikötő túloldalára, ott felmásztunk a lépcsőkön az óvárosba, megnéztük az óceánográfiai múzeumot, pont elértük délben az őrségváltást. Ezután még sétáltunk az óvárosban (főleg, mert nem találtuk meg a lefelé vezető lépcsőt). A fél 2-es vonattal visszamentünk Nizzába, átöltöztünk és a fél 3-as vonattal visszautaztunk Villefranches sur Mer-be, mert a vonatból kinéztünk ott egy klassz strandot. Néhány perc alatt ott voltunk, néhány lépcső és már bent is voltunk a vízben. Csodálatos volt a tenger, a parttól kicsit távolabb teljesen tiszta volt, le lehetett látni a fenekére! Lebegtünk, közben néztük a házakat a sziklákon, figyeltünk egy darut, ami kb. 3 utcával lejjebb állt, mint ahol dolgozott. 5 óra után ránéztünk az órára, negyed hatkor már Nizzában voltunk. Lezuhanyoztunk, hajat mostunk, átöltöztünk és 7 körül elindultunk a városba. Sétáltunk az óvárosban, aztán kerestünk egy éttermet, pont a katedrális előtti téren bukkantunk egy olasz étteremre. Én menüt rendeltem, az előétel nizzai saláta volt (rengeteg zöldség, tonhal, tojás), a főétel kacsa borsos mártásban, francia rakott krumplival, salátával, a desszert pedig karamellás krém. Timi calzone-t evett. Nagy volt a sürgés-forgás, a pincérek rohangáltak, tőlem elvitték a tányért, pedig még be sem fejeztem. Este még sétáltunk a parton, előadásokat néztünk, aztán hazamentünk, éjfélkor alvás.

Aug. 13. vasárnap

Későn keltünk, ráérősen megreggeliztünk, levittük a bőröndöket a recepcióra, aztán elindultunk a városba. Eredetileg csak sétálni akartunk, de amikor egy szép parkban megnéztük a térképet, kiderült, hogy nincs messze a kikötő. Így oda is elmentünk. Visszafelé bevásároltunk, vettünk egy üveg gazpacho-t, szőlőt, barackot, chipset. Elindultunk a bőröndökkel az állomás felé, közben megszereltük a kerekét egy dróttal, amit séta közben kerestünk. Az állomás előtt rájöttünk, hogy busszal is végigmehetnénk a Thiers-en a Gambettáig, hiszen úgyis vennünk kell jegyet, azzal pedig át lehet szállni, így alig kellett gyalogolni. A 23-as buszon egy osztrák (Graz) családdal találkoztunk, együtt mentünk a reptérig. Át kellett szállni egy buszra, ami az 1-es terminálból a kettesre vitt. A reptér elöl indult a busz Genovába, sajnos a bal oldalon volt csak hely, így nem láttuk jól a tengert. 5 óra előtt értünk Genovába, a kikötőhöz elég közel van a Principe állomás, ahol letett a busz, így gyalog mentünk a Porto Antico-hoz. Közben megint bőröndszerelés, átcsoportosítottuk a kerekeket, így jó lesz, amíg a drót tart. Végigsétáltunk a kikötőn, óriási hajókat láttunk, először azt hittük, hogy házak. A recepció egy hajón volt, aztán átmentünk a saját jachtunkra!! Nagyon klassz, lent van 2 szoba, nappali és egy apró fürdőszoba. Átöltöztünk, bementünk a városba. Nagyon szép helyeken jártunk, megnéztük a dómot, a palazzo ducale-t, egy szép teret, és persze Kolombusz házát. Vettünk sült csirkét és kebapot és a parton megettük, aztán hazamentünk a hajónkra. Kint ültünk a hajóorrban és csodáltuk az esti kikötőt. Lezuhanyoztunk és 1 körül lefeküdtünk.

Aug. 14. hétfő

Reggel 7-kor keltünk a kikötő zajaira, felöltöztünk és elindultunk az állomásra. Megvettük a jegyeket Rapalloba és a 8.14-essel elindultunk. Rapalloban megvettük a jegyet Portofinoba és a 9.30-assal elindultunk. A busz tömve volt, állítólag előtte kimaradt egy járat, ráadásul egy keskeny, kanyargós úton mentünk, egyik oldalon sziklák, másikon a tenger, a busz minden kanyar előtt hangosan dudált, nehogy szemben jöjjenek, így is sokszor vissza kellett tolatni az autóknak, hogy elférjünk. Már a buszon éreztem, hogy nem vagyok jól, attól féltem, visszatért gyermekkori kanyarfóbiám. Leszálltunk Portofinoban, sétáltunk a kikötőben, megnéztük a színes házakat, belelógattuk a lábunkat a tengerbe. Nagyon meleg volt, ezért már alig vártuk, hogy fürödhessünk a tengerben. A 11.10-es busszal visszaindultunk, néhány megállóval később leszálltunk, mert megláttuk azt a szép kis öblöt, amit még odafelé néztünk ki a buszból. Körben sziklák és valószínűtlenül zöld víz, ez kell nekünk! Gyorsan beleereszkedtünk a vízbe (nem volt egyszerű, mert csúszott a moha a sziklákon), aztán két órán keresztül ki sem jöttünk. A közelben találtunk egy barlangot, oda beúsztunk, bár elég veszélyesen tajtékzott a víz. Aztán átúsztunk egy közeli öbölbe, ott kimentünk a partra, kicsit sütkéreztünk a homokban (apró kavicson), utána visszaúsztunk. Ahogy kimentünk, megint rosszul lettem, érdekes, hogy vízben semmi bajom sem volt. Kb. 2 órát maradtunk, napoztunk, vártuk, hogy jobban legyek, aztán felszálltunk egy buszra, elmentünk Santa Margherita-ba, ott vonatra szálltunk és hazamentünk Genovába. Fél 6 körül értünk haza, elsétáltunk a hajóig, én lefeküdtem, és aznap már nem is keltem fel. Timi bement a városba, bevásárolt, megvacsorázott. Az éjszaka jól telt, néhányszor felébredtem de egyébként 10 órát aludtunk.

Aug. 15. kedd

Reggel 8-kor keltünk, kicsit jobban éreztem magam, de azért elég gyenge voltam. Szerencsére egy pasi segített kivonszolni a két bőröndöt a partra (nem volt jó a stég a hajó és a part között), aztán elgyalogoltunk az állomásra. Borzasztó meleg volt, ráadásul megint tönkrement egy kerék a bőröndön, így alig vártuk, hogy odaérjünk,. Kb. másfél órát ültünk az állomáson, én majdnem megfagytam a légkonditól. 11.59-kor indult a vonat, a bőröndszereleés miattt a végén majdnem lekéstük. 13.40-re értünk Torinoba, a Porta Nuova állomásra, innen taxival mentünk a szállodába, 4 csillagos, nagyon modern és kényelmes. Lepakoltunk, pihentünk, aztán elindultunk várost nézni. Először egy külvárosi részen mentünk keresztül, de aztán csodaszép tereket láttunk. Voltunk abban a templomban, ahol a torinói leplet őrzik, lementünk a Pó partjára, láttuk az Antonelliana tornyot, amit eredetileg zsinagógának építettek de aztán megvette a várost. Hosszú sorban álltak az emberek, hogy felmenjenek a lifttel, nekünk nem volt kedvünk és időnk. Vettünk focaccia-t, aztán jégkrémet, este fél kilencre értünk haza. Hajmosás és 11-kor alvás.

Aug 16. szerda

Reggel 7.15-kor keltünk, becsomagoltunk, bőségesen megreggeliztünk, aztán taxival kimentünk a buszállomásra. 10.00-kor indult a busz a reptérre, a sofőr előtte hosszú és olasz nyelvű szónoklatot tartott, nem tudjuk miről, de meghallgattuk. Útközben megálltunk Milánóban (Sesto San Giovanni-ban) és fél egykor már az Orio al Serio reptéren voltunk Bergamoban. Kerestünk egy kulit (5 euro), mert a bőrönd kereke még mindig nem jó, aztán bementünk a reptérre. Kiderült, hogy 2 órát késik a gépünk, így 16.40 helyett csak 18.40-kor indul majd. Üldögéltünk, megnéztük a fényképeket, videókat, aztán eszembe jutott, hogy mellettünk van egy óriási pláza, átmentem ajándékokat vásárolni. Vettem szarvasgombás szalámit, kávét, csokit, Timinek gumicukrot. Végül 19.20-kor szálltunk fel, kis viharba kerültünk, 9-kor szálltunk le Debrecenben. Taxival kimentünk Évihez, a bőröndöket fel sem vittük a negyedikre, lent hagytuk a lépcsőházban. Éjfélig meséltünk, aztán alvás.

Aug. 17. csütörtök

7-kor keltünk, a 10-es busszal felmentünk az állomásra, a bőrönd végképp megadta magát, mire felszálltunk az IC-re, már csak 1 kereke maradt. Délután egyre otthon voltunk Csongrádon.

1. nap
Csongrád, Debrecen