Makó februárban

Makó

2017. február 26.

Vasárnap reggel 9.55-kor indultam Makóra, 11.30-kor érkeztem meg. Makó kb. 22.000 fős város, első írásos említése 1247-ből maradt fenn, a 18. század végén Csanád megye székhelye lett, a 20. század elején pezsgő irodalmi élet jellemezte, itt élt József Attila, Juhász Gyula és Móra Ferenc is. Sok épület, szobor, emléktábla őrzi tevékenységük emlékét a városban. Makó az ország legmélyebben fekvő városa, egyben az egyik legnapfényesebb is. Mivel busszal érkeztem, először természetesen a buszpályaudvar 2010-ben átadott új épületét csodáltam meg. Makovecz Imre tervezte, nagyon szépek a fenyőből készült, élő fára hasonlító tartógerendák. Megnéztem a közelben álló neológ zsinagógát is. Ez Magyarország második legnagyobb ortodox zsinagógája, 1895-ben épült. Ezután elsétáltam a víztoronyhoz, amely vasbetonból készült és 1968 óta látja el a várost ivóvízzel. Ezután megnéztem és az újvárosi református és a római katolikus templomot, a Kálvária utcában a katolikus temetőt és a Kálvária-kápolnát, amely Makó legrégebbi épülete, 1734-ben épült, népies barokk stílusban. A Kálvária-dombon áll, ami egy kunhalom és állítólag ősi szakrális hely. Ezután megnéztem Juhász Gyula egykori lakóházát, majd a József Attila Gimnáziumot. A gimnázium 1895-ben épült, falán rengeteg emléktábla utal azokra, akik itt tanultak vagy tanítottak.  Mellette áll a szintén Makovecz által tervezett Erdei János Sportcsarnok. A gimnázium és a tornacsarnok előtti parkban háborús emlékművek találhatók, az egyiken külön tüntették fel a tisztek és az altisztek valamint a legénység nevét. Ezután továbbmentem a városközpontba. Az első fontos épület, amit megpillantottam, a Bérpalota épülete, amely 1927-ben épült a korábban itt álló magtár helyén. Földszintjén üzletek, emeletén pedig lakások találhatók. Érdekes, hogy a párkánya alatt van Európa második legnagyobb molnárfecske-telepe. A Bérpalota mögött, a házak között áll a 2012-ben átadott Hagymatikum gyógyfürdő organikus épülete. Ezután megnéztem Szent István teret, ami a katolikus városrész, Buják központja. Itt áll a barokk stílusú Szent István plébánia-templom és a Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium két épülete. Ezután kigyalogoltam a Maros-partra, sajnos a Lombkorona Sétány csak nyáron van nyitva, a partra pedig nem lehetett lemenni, mert körbe volt kerítve. Ezután visszamentem a városba, megnéztem a református ótemplomot, amely 1788-ban lett kész és ma is Makó egyik legszebb barokk műemléke, a Hagymaszobrot, amely a város szimbólumává vált, mióta 2000-ben felavatták. Ezután megnéztem a Hagymaházat, amely szintén Makovecz-tervezés, és tulajdonképpen egy kulturális központ, mozi és kávézó működik benne. Mögötte egy szabadtéri színpad, amelynek nézőtere mobil lelátókkal 3000 fő befogadására képes.  Ezután elsétáltam a Városházához, megnéztem az előtte álló Kossuth-szobrot. A városháza 1780-ban épült, klasszicista stílusban, majd 1839-ben átépítették, egy ideig megyeházaként is működött. Ezután megnéztem a neológ zsinagóga üvegből készült emlékművét. Egykor itt, a mai rendőrség épületének helyén állt, 1914-ben épült, de 1965-ben lebontották. A 16.05-ös busszal indultam haza, este hatkor már otthon voltam.

Zsinagóga

Víztorony

Evangélikus templom

Hagymatikum