Makó
2017. február 26.
Vasárnap reggel
9.55-kor indultam Makóra, 11.30-kor érkeztem meg. Makó kb. 22.000 fős város,
első írásos említése 1247-ből maradt fenn, a 18. század végén Csanád megye
székhelye lett, a 20. század elején pezsgő irodalmi élet jellemezte, itt élt
József Attila, Juhász Gyula és Móra Ferenc is. Sok épület, szobor, emléktábla
őrzi tevékenységük emlékét a városban. Makó az ország legmélyebben fekvő
városa, egyben az egyik legnapfényesebb is. Mivel busszal érkeztem, először
természetesen a buszpályaudvar 2010-ben átadott új épületét csodáltam meg.
Makovecz Imre tervezte, nagyon szépek a fenyőből készült, élő fára hasonlító
tartógerendák. Megnéztem a közelben álló neológ zsinagógát is. Ez Magyarország
második legnagyobb ortodox zsinagógája, 1895-ben épült. Ezután elsétáltam a víztoronyhoz,
amely vasbetonból készült és 1968 óta látja el a várost ivóvízzel. Ezután
megnéztem és az újvárosi református és a római katolikus templomot, a Kálvária
utcában a katolikus temetőt és a Kálvária-kápolnát, amely Makó legrégebbi
épülete, 1734-ben épült, népies barokk stílusban. A Kálvária-dombon áll, ami
egy kunhalom és állítólag ősi szakrális hely. Ezután megnéztem Juhász Gyula
egykori lakóházát, majd a József Attila Gimnáziumot. A gimnázium 1895-ben
épült, falán rengeteg emléktábla utal azokra, akik itt tanultak vagy
tanítottak. Mellette áll a szintén
Makovecz által tervezett Erdei János Sportcsarnok. A gimnázium és a
tornacsarnok előtti parkban háborús emlékművek találhatók, az egyiken külön
tüntették fel a tisztek és az altisztek valamint a legénység nevét. Ezután továbbmentem
a városközpontba. Az első fontos épület, amit megpillantottam, a Bérpalota
épülete, amely 1927-ben épült a korábban itt álló magtár helyén. Földszintjén
üzletek, emeletén pedig lakások találhatók. Érdekes, hogy a párkánya alatt van
Európa második legnagyobb molnárfecske-telepe. A Bérpalota mögött, a házak
között áll a 2012-ben átadott Hagymatikum gyógyfürdő organikus épülete. Ezután
megnéztem Szent István teret, ami a katolikus városrész, Buják központja. Itt
áll a barokk stílusú Szent István plébánia-templom és a Szent István Egyházi Általános
Iskola és Gimnázium két épülete. Ezután kigyalogoltam a Maros-partra, sajnos a
Lombkorona Sétány csak nyáron van nyitva, a partra pedig nem lehetett lemenni,
mert körbe volt kerítve. Ezután visszamentem a városba, megnéztem a református ótemplomot,
amely 1788-ban lett kész és ma is Makó egyik legszebb barokk műemléke, a
Hagymaszobrot, amely a város szimbólumává vált, mióta 2000-ben felavatták. Ezután
megnéztem a Hagymaházat, amely szintén Makovecz-tervezés, és tulajdonképpen egy
kulturális központ, mozi és kávézó működik benne. Mögötte egy szabadtéri
színpad, amelynek nézőtere mobil lelátókkal 3000 fő befogadására képes. Ezután elsétáltam a Városházához, megnéztem az
előtte álló Kossuth-szobrot. A városháza 1780-ban épült, klasszicista
stílusban, majd 1839-ben átépítették, egy ideig megyeházaként is működött. Ezután
megnéztem a neológ zsinagóga üvegből készült emlékművét. Egykor itt, a mai
rendőrség épületének helyén állt, 1914-ben épült, de 1965-ben lebontották. A
16.05-ös busszal indultam haza, este hatkor már otthon voltam.
Zsinagóga
Víztorony
Evangélikus templom
Hagymatikum
