Utazások 2017: Mai 2017

Charleroi

2017. május 6-8.

Előkészületek:

Hát, ez egy elég hirtelen elhatározás volt! Szerdán foglaltam le a repülőjegyet és a szállást, és szombaton már a repülőn ültem. A repülőjegy nem volt drága (nem vittem bőröndöt), de a szállás igen, azt azért érdemesebb jóval hamarabb lefoglalni. Viszont elég központi volt, gyalog néhány perc a vasútállomástól. Az volt a cél, hogy néhány világörökségi helyszínt megnézzek Belgium déli és Franciaország északnyugati részén.

Máj. 6.

Délelőtt ballagás, egészen jól sikerült (mi rendeztük tizenegyedikesként), szép napos idő volt. Délben lett vége, én pedig az egyórás vonattal már indultam is a reptérre. Közben történt néhány izgalmas dolog: a Zrínyi utcán elémszaladt egy kisfiú, majdnem elütöttem, az állomáson nem lehetett kártyával fizetni, ráadásul a jegyvásárláskor jöttem rá, hogy otthon hagytam a személyimet. Hazarohantam érte és a vonattal együtt értem vissza az állomásra, így pont elértem. 18.10-kor szálltunk fel, 20.15-kor érkeztünk Charleroi-ba, szemerkélő esőben. Taxival mentem be a városba, megvettem a vonatjegyet másnapra, aztán indulás a szállodába. Tényleg csak néhány percre van, a folyó mentén, modern épületek között sétáltam. A szálloda nagyon modern, a szoba is szép, főztem egy teát és alvás.

Charleroi

Saint Antoine templom

Máj. 7.

Reggel korán keltem, az állomáson megvettem a jegyet Tournai és Lille között (este az automata nem adott). Kicsit késett a vonat, így Tournai-ban futva értem el a csatlakozást. 10 után érem Lille-be. Gyönyörű a város, több, mint 3 órát gyalogoltam. Csodaszép templomokat láttam, voltam a citadellában (még tiltott katonai területre is tévedtem), megnéztem a az Hotel de Ville 105 méter magas tornyát, gyönyörű flamand házakat.

Úton Lille-be

A 13.19-essel indultam vissza Tournai-ba. Fél három előtt értem Tournai-ba. Itt aztán volt látnivaló! Csodaszép templomok, (a katedrálist éppen renoválják) és főképpen a harangtorony!! 257 lépcsőfokot másztam meg egy szűk csigalépcsőn, de a kilátás megérte! Életemben először szelfiztem is fent. Rengeteget gyalogoltam az Hotel de Ville és a Lyukas híd például a város két végében volt. Vettem kaját (tabuleh-t, zsemlét és kecskesajtot) és a 17.30-assal továbbutaztam Monsba.

Ezután megnéztem a Notre Dame székesegyházat. (Részletek és több fotó itt.)

Notre Dame székesegyház

Faragások

Üvegablak

A főhajó

A templom makettje

18.15-kor értünk oda, úgy döntöttem ez a város még belefér. A pályaudvart éppen újjáépítik, nagyon modern lesz, ha kész lesz, most elég bonyolult volt eljutni a sínektől az állomásig és vissza. 1 órát szántam Monsra, hát itt is el lehetne tölteni egy egész napot! Egy domb tetején állt a harangtorony, egy óriási templom mellett, innen egy elég meredek utcán kellett leereszkedni a Grand Place-re. Nem csak a neve hasonlít a brüsszelire, a környező házak stílusa is megegyezik. A téren éppen fesztivál volt, a színpadon egy kislány énekelt, úgy láttam, főleg a családjából állt a közönség. Éppen elértem a vonatot (19.15-kor indult),

8 óra előtt már Charleroi-ban voltunk. Az állomáson megvettem a jegyet másnapra, aztán hazasétáltam. Útközben egy templomban valamilyen ünnepség volt, egy család éppen akkor jött ki, gyorsan fényképeztem néhányat és már le is kapcsolták a villanyt. Este beszéltünk Timivel (anyák napja van), aztán megettem a tabuleh-t, ittam teát és alvás.

Saint Antoine templom

A szálloda

Máj. 8.

Reggel összepakoltam, (nem tartott sokáig, mert egy válltáskával jöttem), 8 előtt már a vonaton ültem. 1 óra múlva már Dinant-ban is voltam. Elég felhős volt az ég, de így is gyönyörű volt a templom a szikla és a Meuse folyó közé beékelve. Színes házak, köztük mindenütt ott a sziklafal. Bementem a katedrálisba, nagyon szép a belseje, gyönyörű üvegablakok, némelyik modern, geometrikus mintával, többnyelvű feliratok, sőt az egyik kápolnában még egy filmet is vetítettek a templomról. A városban még megnéztem a szaxofon feltalálójának a szülőházát, a városházát, ami alig látszott az előtte álló autóktól. Kisétáltam a Meuse partján egy apátsághoz, éppen belestem mise előtt.

Délben indultam vissza Namur-be, a vonaton ebédeltem (sajt és bagett). Namur sokkal nagyobb és modernebb város, nagyon nagy területen helyezkednek el a látnivalók. Így is sokat felkerestem, de a templomokba nem tudtam bemenni. Sétáltam a folyóparton, sőt átmentem a túlparti dombra is, a citadellára.

A Sambre folyó partján fekvő városnak kb. 115.000 lakosa van, az azonos nevű tartomány székhelye. Már a kelta időkben fontos kereskedelmi központ volt, majd a Merovingok egy várat emeltek a folyó mellett. Később a Flamand Grófság része lett, tartozott Burgundiához, Spanyol-Németalföldhöz (ekkor megerősítették a várat), majd francia és holland uralom alá került. Mint a környék többi városa, Namur is 1830 óta Belgium része. Mindkét háborúban jelentős károkat szenvedett, ma fontos ipari és kereskedelmi központ. Jelentős közlekedési csomópont is, amikor 2015-ben Brüsszelből Luxemburgba vonatoztunk, itt is megállt a vonat.

Vasútállomás

Saint Aubain székesegyház

A Sambre folyó

A túlparton a citadella falai

Folyóparti sétány

Háttérben a citadella falai

Ezután visszamentem a központba, elsétáltam a Place Marché aux Légumes, vagyis a Zöldségpiac terére, itt áll a 13. században épült Saint Jean Baptiste templom. A téren áll Namur legrégebbi sörözője, 1616 óta főznek és kínálnak itt sört.

Saint Jean Baptiste templom

Le Ratin-Tot

Zöldségpiac

Ezután megnéztem az 1645-ben épült barokk Saint Loup templomot, amely a mellette álló, 1610-ben épült kolostorral együtt a jezsuita rend központja volt. Ezután a Saint Joseph templom élénkvörös homlokzatát csodáltam meg. A templomot a karmeliták építették 1655-ben, miután felépült a kolostoruk. A szerzetesrendek felszámolását követően 1814-ben plébániatemplommá alakították. A templommal szemben áll az Hötel de Ville, vagyis a Városháza.

Háttérben a Saint Loup templom

Saint Loup templom

Saint Joseph templom

Városháza

Leopold tér

Aztán visszamentem Charleroi-ba. Itt viszont elég kicsi a központ, egy térre összpontosul minden, egyébként egy ipari-kereskedelmi város. Sétáltam, leültem egy szép parkban, de szemerkélni kezdett az eső.

Charleroi Vallóniában, a Sambre folyó két partján helyezkedik el, Hainaut tartomány központja, több mint 200.000 lakosával Belgium 5. legnépesebb települése. A környéken a 20. századig a nehézipar volt a meghatározó, a szénbányászat és a nehézipar miatt kapta a régió "Pays noir" (vagyis fekete vidék) elnevezést. Ma is jelentős az acél-, üveg-, vegyi- és eletromechanikai ipar.

A település már a kőkorszakban lakott volt, később, a római korban villák, templomok épültek itt. Később a Frank Birodalom része lett, első írásos említése a 9. századból származik, akkor még Charnoy néven. Ma nevét 1666-ban, II. Károly spanyol király tiszteletére kapta. Volt a franciáké, hollandoké, majd az osztrákoké. Napóleon visszafoglalta, majd bukása után a Holland királyság része lett, egészen 1830-ig, a belga szabadságharc győzelméig. A 19. század közepén az ipari fellendülés hatására annyira megnőtt a város lakossága, hogy le kellett bontani a városfalakat. A nehézipar hanyatlásával viszont a város elvesztette korábbi vezető szerepét.

Hotel de Ville

A városháza mögött a harangtorony

Szintén a főtéren áll a Saint Christophe (vagyis Szent Kristóf) templom. (Részletek és több fotó a templomról itt.)

Saint Christophe templom

A templom belső tere

Stációk kerámiából

Főoltár

Művészeti központ

Ezután megnéztem a közelben álló, art deco stílusú harangtornyot, amely szerepel a világörökségi listán. (Részletek a toronyról itt.)

Harangtorony

Miután végeztem a városnézéssel, bementem a Primark-ba, vettem Timinek egy táskát. Visszamentem a szállodába a holmimért, aztán kibuszoztam a reptérre (csak 10 perc). 20.50-kor szálltunk fel, elég rázós utunk volt, dobálta a szél a gépet. Az ablaknál ültem, elég sokat fényképeztem, még videót is csináltam a felszállásról. 22.30-kor leszálltunk, Timi éppen akkor ért haza Szlovákiából. Az éjszakát a reptéren töltöttem, reggel a 6.13-assal mentem haza, reggel 8-kor már Csongrádon voltam.